Budapesti kirándulás

Szeptember 21 – én hat órakor gyülekeztünk a református iskola elé, hogy Budapestre utazzunk, ahol megtekintettük a Magyar Televízió székházát, és a Magyar Nemzeti Bankot.

Nyolc órakor érkeztünk a Szabadság térre, és mindannyian elcsodálkoztunk az MTV székház méretein. Az épületben egy férfi várt ránk, aki a televízió ötven éves fennállása óta dolgozik itt. Először azoknak az embereknek láthattuk a dolgozószobáját, akik miatt a Híradó ilyen rendesen működhet. Nélkülük nem lehetne adás, hisz ők teszik be az egyes riportokat tartalmazó kazettákat a helyükre, vágják a zenét, és a hangot, és igazgatják az egész műsort. Ezután a Híradó és az Este stúdióját néztük meg, láthattuk a súgógépeket, az óriási kamerákat, és a megújult díszletet is. Majd következett az a szoba, ahol a népszerű, bűnügyi eseményekről tájékoztató magazint, a Kékfényt, valamint a Szempontot szokták felvenni.

Ezután a csoport két részre szakadt, mivel olyan helyekre vittek be minket, ahová nem fértünk volna be teljes létszámmal. Én, a felsős csoport tagja ként, bepréselődtem egy liftbe, ami a felsőbb szintekre vitt fel minket. Láthattuk azokat a helyiségeket, ahol a híreket írják, a rádió segítségével kapcsolatba léptünk Szolnok városával. Elmagyarázták nekünk, hogy a központ az ország minden nagyobb városával kapcsolatban áll, és ha valami fontos dolog történik a fővárostól távol, akkor is tudnak róla anyagot készíteni. Az is kiderült, hogy a világ legnagyobb hírcsatornáinak (pl: BBC, CNN) adását folyamatosan felveszik, és az ott leadott képeket viszik át a műsorba, természetesen leszinkronizálva.

Hosszas gyaloglás után elértük az arhívumot, melyben minden valaha leadott híradó megtekinthető, és annak híreit ki lehet nyomtatni. Hatalmas kazettákon tárolják az anyagokat, amik mennyezetig érő polcokon sorakoznak. Ezután néhány pillanat erejéig láthattuk, hogyan is dolgoznak a hangmérnökök, és bemehettünk abba a szobába, ahol az egyes hírek kommentárját felmondják. Végül megnéztünk egy rövidfilmet arról, hogyan is korrigálják az egyes filmeket. Erre azért van szükség, mert a filmszalagok egy idő után megkopnak, a szereplők elhalványodnak, vagy elszíneződnek, több helyen szünet áll be a film nézése közben, ezáltal élvezhetetlen lesz.

Egy órányi pihenés után, következett a Magyar Nemzeti Bank épülete, melyben külön részleget alakítottak ki a látogatók számára. A tervezők gondoltak arra, hogy sokan családostól szeretnék megnézni az épületet, ezért a gyerekek számára, játékos előadást tartottak a pénzről, annak kialakulásáról, és a ma használt forintjainkról. Csoportokra osztottak bennünket, és kettesével dolgozva kellett megoldani egy feladatlapot. Miután ennek vége volt, mindenki végignézhette a pénz kialakulásáról, a forintról, és az MNB épületéről szóló kiállítást. Lehetett itt igazi különlegességeket, például négyszögletű pénzérmét látni, egy vitrin alatt kicsi, négyzet alakba préselve voltak a hibás bankjegyek. Képsorok segítségével végignézhettük, hogyan is készülnek a papírpénzek, és hogyan épült fel a szintén tekintélyes méretű épület.

A teremben lehetett emlékpénzérmét veretni, melyen a nemzeti bank jelképe állt, meglehetett emelni a vas, az ólom és az aranyrudakat, hogy megnézzük, melyik is a legnehezebb, és meglepő módon az arany nyerte meg a képzeletbeli versenyt. Több játékot is elhelyeztek a helyiség közepén, amivel tudásunkat lehetett tesztelni. Ha öt kérdésből, háromra jó választ tudtunk adni, akkor a számítógép kinyomtatott „egy fabatkát” amin a sikeres megfejtő képe szerepelt. A másik népszerű tárgy, egy mérleg volt, ami nem szokványos módon működött. Ha az ember rááll  nem a súlyát mutatja meg, hanem, hogy mennyit érne, ha aranyból, egy – vagy százforintosból, esetleg euróból lenne.

Miután mindenki mindent alaposan áttanulmányozott, visszasétáltunk a buszunkhoz, és az egyik közeli McDonald’s-ban ebédeltünk, majd elindultunk hazafelé. Végül hat órára értünk az iskola elé, ahol már vártak ránk szüleink, hogy hazavigyék fáradt, de élményekkel gazdagodott gyereküket.

Kiss Nóra 7. o.