Néhány nappal az új tanév elindulását követően, szeptember 15-22-ig nyelvtanulással egybekötött angliai utazáson vett részt iskolánk 4 tanulója, Bencsik Balázs, Gy. Molnár Vivien, K. Tóth András és Tóth Bálint.

  15-én este 7 órakor volt találkozónk a pozsonyi repülőtéren csoportunk másik felével, 4 diákkal és két tanárukkal a dunántúli Nagyalásony általános iskolájából. Együtt indultunk tovább Londonba, onnan pedig a 180 km-re északra fekvő Sheringham-be. Másnap kora hajnalban érkeztünk meg, körülbelül 3 óra volt amikor ágyba kerültünk, de szerencsére reggel nem kellett korán kelni.

  A hely, ahol laktunk, a Canaan Christian Centre, egy keresztyén szellemiségű intézmény. Angliában ifjúsági tábort működtetnek, aktív szolgálatot látnak el a helyi baptista gyülekezetben, ezenkívül Magyarországon, Pápán anyaotthont építettek (innen az ismeretség), Kárpátalján pedig egy árvaházat segítenek évi két látogatással, adományok eljuttatásával, és amennyi a rövid találkozásokból telik, egy kis lelki vigasztalással. Angliában bármilyen iskolából érkező tanulócsoportot szívesen látnak, de azért az előzetes tájékoztatásban mindig elmondják, hogy  főként olyan gyerekeknek ajánlják programjukat, akiktől nem idegen, ha étkezés előtt imádkozunk, hittan órákra, vagy vasárnap templomba megyünk.

A napi program a hétvégéket  kivéve két fő részből áll: nem túl korai reggeli (8.30) után 2x60 perc nyelvórát tartanak, délutánonként pedig kirándulásokat szerveznek, melyek célja a környék és a hagyományos angol életmód megismerése.

  A mi első napi programunk a késői érkezés miatt kicsit átalakult. Délelőtt megmutattuk a gyerekeknek a várost és lesétáltunk a tengerhez, az órák pedig délutánra kerültek. Sheringham szó szerint az Északi-tenger partján épült, a tengerpart a templom utcájából nyílik, fantasztikus látvány! Egyik reggel Andris és Bálint még futni is lementek Lisa-val, aki egy magyar lány és ott lakott ahol mi, csak ő 1 évig. Az órákra visszatérve, a gyerekeket anyanyelvi tanár tanította (Paul Whitehouse-nak hívták), mi, itthoni nevelők pedig megfigyelőként vettünk részt az órákon.  A feladatok közt szerepelt országismeret, helyesírás, olvasás- és kiejtésgyakorlat, rövid projekt-munka és szerepjáték is.  A projekt-munka során az Újszövetségből János evangéliuma 3.16. bekezdést dolgozták fel („Úgy szerette Isten a világot…”).

Második nap egy természetvédelmi területre, a Sheringham parkba vezetett kirándulásunk, hosszú sétát tettünk a tengerparton, hazafelé golfpályák mellett haladtunk el. Lívia néni ( a dunántúli kolléganő) fogadott a gyerekekkel, hogy biztosan talál a parton egy elkóborolt golflabdát, ami így is lett. Végül azt hiszem Bálintnak adta. Ezen az estén vacsora után két plusz órát tartott Paul, cserébe azért, hogy hétvégén nem tanultunk.

Szombaton egy 40-es éveket idéző fesztiválon vettünk részt. Láttunk korabeli ruhákba öltözött embereket, régi autókat (köztük egy Ford T-modelt), és felülhettünk egy 19. századi lovas körhintára, amit mint sok mindent Angliában, adományokból tartanak fent.

Vasárnap istentiszteleten voltunk, délután egy régi angol nemesi család birtokán lévő, ma hotelként működő udvarházba hívtak meg minket teára. ☺

Hétfő délután jött a programnak az a része, amit kezdettől fogva csak úgy emlegettünk, ’a fókák’! Sheringham-től kevesebb mint fél órára, egy Blakeney point nevű tengerbe nyúló földnyelven körülbelül 70-80 fókából álló kolónia tanyázik egész éven át. Motoros kishajóból lehetett őket megnézni, 4-5 méterre vitt hozzájuk közel a hajó. Elég hosszan időztünk, fotózásra is volt lehetőség, utána pedig 60 percre kitettek minket és bár a fókákhoz nem mehettünk vissza, átsétálhattunk a földnyelv egyik végéből a másikra. Kagylókat gyűjtöttünk és a gyerekek térdig beletapicskoltak a jéghideg Északi-tengerbe (felül kabát, sapka). A híres angol pontosságot is gyakorolhattuk: ha valaki 60 perc alatt nem ér vissza, a hajó nem várja meg az apály miatt (legközelebbi lehetőség 6 óra múlva). Senki nem késett el!

Kedden órák után egy közeli kisvárosba, Cromer-be látogattunk el. Városnézést és szabadidőt követően este ugyanitt koncerten voltunk, a Péter és a farkas-t néztük meg. Zongorán közreműködött Paul, a gyerekek sheringham-i tanára.

Szerda volt az utolsó napunk Angliában. Már reggeli után útnak indultunk a reptérre…de hamar visszatértünk, kb. 30 perc után vettük ugyanis észre, hogy a teljes csomagolt ebédünket, innivalókat a szálláson hagytuk. Így végül kétszer búcsúztunk el Evelyn-től, a házinéninktől, és Lisa-tól, aki végig főzött ránk, és többször útitársunk volt a kirándulásokon. London felé menet a buszból még megnéztük Cambridge-t. A híres egyetemi kollégiumok közül a King’s College-t láttuk közelről…pazar látvány! 

A repülőút szerencsére hazafelé is nagyon jól sikerült, a magunkkal hozott emlékek pedig jó mélyre raktározódtak a szívünkben.

  Reménység szerint nem csak angol nyelvre, hanem egy kis türelemre, együttérzésre, csendességre is tanított minket a vidéki Anglia.    

                                                                                                                              Felső  Andrea                     

                                                                                                         angoltanár